Hírek

A kezdetek

Mivel édesapám kőfaragóként dolgozik, így gyermekként sok időt töltöttünk el testvéreimmel a műhelyében. Kreatív gyerek voltam, mindig is szerettem rajzolni, és mivel megtetszett a kőfaragó mesterség, pályaválasztáskor én is ezt a kézműves szakmát választottam. Középiskolás éveimben már rajzoltam grafittal és szénnel is, egy szakkör keretében pedig megismerkedtem az üvegcsiszolással és a kerámiafestéssel is. Mivel mágikusan vonzottak a régi épületek, szobrok és tárgyak, szerettem volna olyan szakmát választani, amivel megmenthetem a jövő számára ezeket. A restaurátor szakra azonban nem nyertem felvételt, sőt, elveszett a rajz- és portfóliómappám, amit egyfajta jelnek éreztem. Ekkor kezdtem el a családi vállalkozásban dolgozni édesanyám mellett. Mivel a vállalkozás működtetése több ismeretet követelt, folyamatosan képeztem magam és több végzettséget szereztem. A rajzolás viszont háttérbe szorult.

 

Újból alkotni kezdtem

Több alkotásmentes év elteltét követően 2019-ben egy beszélgetés közben elkezdtem grafitceruzával rajzolgatni, aminek az eredménye egy portrévázlat lett. Látva a végeredményt, az ismerősöm elkezdett biztatni, hogy folytassam a rajzolást és a festést. Nem sokkal ezt követően szembe jött velem a Facebookon a Valdor Art rajziskola hirdetése, ahol azt ígérték, hogy az 1 éves mentorprogram végén a pálcikaembertől bárki eljuthat a kiállításig.  Megtetszett az ajánlat, úgyhogy belevágtam.

 

Útkeresés

Témától függ, hogy milyen eszközt használok és milyen anyagokkal dolgozom. Ez látszik a kiállítási anyagon is. A bemutatott képek között van grafitrajz, színes szénceruzarajz, akvarellfestés, akrilfestés, illetve két vegyes technikájú kép is, ami tempera és pasztellkréta kombinációja. Jelenleg az olajfestést tanulom, valamint idén elkezdtem ismerkedni olyan stílusokkal, mint az op-art, a kollázs, a klasszikus rétegezett és lazúros olajfestés vagy a piambura technika, ami a régi reneszánsz időkben volt leginkább használt.

Mivel mindig nagyon szerettem a különböző művészeti ágakat, több területen is kipróbáltam a képességeimet (rajz, szobrászat, porcelánfestés, kerámiakészítés, tánc, hárfázás). A rajz és a festészet azonban az összes többinél többet jelent számomra. Ez nemcsak alkotómunka, hanem egyfajta "művészterápia" is, mely során kiszakadok a mindennapokból és egy másik világba kerülök. Ilyenkor a fókusz átkerül a pozitív és negatív terekre, a formákra, árnyékokra, fényekre és a színekre. A hosszú, 2019 óta tartó utazásom során megküzdöttem önmagammal is.

 

Kedvenc téma

Az, hogy mit örökítek meg szívesen, folyamatosan változik – ahogy én is. Nagyon szeretek portrézni, mert kihívás igazán jól megjeleníteni az érzelmeket. Ez egy nehéz műfaj!

Szeretem az emberábrázolást is, mert fantasztikus, hogy mi mindenre képes az emberi test. Ennek a hatására készül a táncos sorozatom.

Az állatrajzokkal is érzelmeket, hangulatokat igyekszek kifejezni. A Kiugrás a komfort zónából című képem például azt a pillanatot ábrázolja, amikor egy aranyhal erejét összeszedve kiemelkedik az akváriumból. Ennek szimbolikus jelentése is van, ugyanis a halak jegyében születtem.

 

VarázsnőArt

Képeim készítésével az a célom, hogy örömöt és színt vigyek a hétköznapokba. Hiszem, hogy a varázslat bennünk él. Amikor sikerül létrehozni valamit és látom mások szemében a ragyogást és az örömöt, akkor úgy érzem, megéri. Vannak, akik előttem járnak, s vannak, akik csodálattal nézik az elkészült képeket és biztatnak, mutassam meg a tudásomat. Rájuk hallgatva a Facebook oldalamon teszem közé képeimet az egyszerű vázlatoktól, a tanulmányrajzokon át a kész képekig. Mivel egy kolleganőm mindig Varázsnőnek hív, ezért választottam a VARÁZSNŐART elnevezést a Facebook oldalamnak.

Az elmúlt időszakban a tanulmányrajzokkal együtt közel 90 képem készült el, de ezek közül 15 olyan van, amin még mindig dolgozom. Időnként félreteszek egy témát, majd újra előveszem azt, átgondolom és továbbfejlesztem. Azt szokták mondani, hogy egy kép akkor készült el, ha aláírtuk és keretbe tesszük. Az én művészetem még nincs dedikálva, még nincs keretbe foglalva. Keresem az utamat, folyamatosan fejlődöm, változom, de azt hiszem, ez így van jól.

 

szöveg: Molnár Mária, Nagy Réka
fotók: Nagy Réka