Utolsó frissítés: 2023 november 30.
Egy karcagi kissrácból lettem Balogh Leventének, a Szentkirályi Magyarország alapítójának, a „Cápának”, a példaképemnek a kollegája. Ez a szakma szeretete és a MATE (anno még SZIE) nélkül nem jöhetett volna létre. Debreceni középiskolás évek után kerültem fel a Budai Campusra. Az egyetemi tanulmányaimat duális képzésben kezdtem meg, hogy finanszírozni tudjam a lakhatásom, megélhetésem. Úgy gondolom, hogy életem egyik legjobb döntése volt.
A duális képzés olyan nagy előnyhöz juttatott a csoporttársaimhoz képest, amire nem is gondoltam. Érdekes volt látni, hogy az alapozó tárgyakat tanulva, mi „duálisosak” már előre tudtuk, mit miért kell megtanulni. Hamarabb láttuk és tanultuk meg a gyakorlatban alkalmazni azt, amit később a tanórákon hallottunk. Szerettem a Budai Campust. Megvolt a saját feelingje, arborétumban járni-kelni órák között, számtalan „tavazáson” részt venni. De mind emellett olyan oktatást kaphattunk egykori tanárainktól, főleg a gyakorlatokon, amit szerintem kevés más képzésben kaphattok meg. Nem fogok kertelni, természetesen volt, hogy kivágtak gyakorlatról, mert nem ugrottam meg a ponthatárt a beugrón, vagy egy zh-n kegyelem kettessel mentem át, de szerintem ha egyetemre jártok, ezt mind meg kell tapasztalni, hiszen ez is a velejárója, amire később szívesen emlékeztek vissza.
Az alapképzés után, gondoltam egy merészet, hogy megnézzem milyen is az a bizonyos „nyugati oktatási rendszer”, dehát jött a COVID, közbeszólt és így hiába jártam római egyetemre, nap végén az órákra otthonról jelentkeztem be. A mester képzés után folytattam a munkám, egészen addig míg el nem jött az „Álommeló” című üzleti-reality műsor, ahol is Balogh Levente keresett elnöki asszisztenst magának. Nem akartam jelentkezni, húztam-halasztottam, de ott volt bennem végig, hogy nagyon meg fogom bánni ha nem adom be. Balogh Levente egy élő példakép, az az etikus üzletember, akit már az egyetemre jelentkezésemkor „kiszemeltem”. Sosem találtam rá az időt vagy az alkalmat megfelelőnek, hogy jelentkezzek hozzá, egészen az Álommelóig. Majd végigcsináltam a forgatás 6 hetét, heti 6 nap, átlag 12 órányi forgatással. A verseny során mindig jött egy feladat, egy szituáció, egy megoldandó probléma, ami a tanulmányaimhoz vagy a duális képzéshez vezetett vissza és szerintem a Budai Campuson töltött évek vezettek el a nyerésig. Leventével dolgozni öröm és tényleg azt mondhatom, hogy megtaláltam az álommelóm, ami a MATE (SZIE) nélkül nem jöhetett volna létre.
Tényleg mindenkinek őszintén csak ajánlani tudom, hogy jelentkezzen élelmiszermérnöknek és ha megvan benne a tanulás és a szakma iránti vágy és alázat, akkor ki tudja, talán e sorok olvasói között lesz az „Álommeló” új évadának a győztese is.
